HUN webáruház - angyalos címerek és magyar dísztárgyak
      Kezdőlap      Regisztráció      Árlista      Kosár tartalma, megrendelés      Vásárlói visszajelzések      Elérhetőségek, linkek      Érdekességek, információk, viccek
Termék kategóriák
Hírlevél feliratkozás

Tart attól, hogy egy ismeretlen "weboldalnak" előre fizessen? Iratkozzon fel hírlevelünkre, és cserében elküldök Önnek egy internetes "Vásárlói kisokost"! (Ha nem kapott visszaigazoló linket, nézze meg a spam mappáját is! Technikai okokból Citromailes címmel nem lehet feliratkozni .)

Vezetéknév:
Keresztnév:
E-mail:
Kereső
Kifejezés:
Hírek - HUN Webáruház

Valuta választás
Pénznemek:
Facebook oldalunk

Minősítés
Áruházunk minősítése:
Megbizhatobolt.hu - Ellenőrzött weboldal!
A magyar címer története:

A magyar címer története

A heraldika, avagy közismertebb nevén: címertan kialakulása a középkorra, azon belül is a lovagkorra tehető. A lovagi tornákon, illetőleg a csatákban való azonosítás végett a lovagok és vazallusaik pajzsaikra azonos mintázatot, un. Címert festettek. Az első címerek kimondottan személyekhez, illetőleg az adott személy rangjához, nemesi címéhez kapcsolódott – innen a „címer” elnevezés. A XIII. században már külön mesterséggé is vált a címerekkel való foglalkozás, a címerfestéssel foglalkozó szakembereket heroldoknak hívták.

A közös jelkép vagy jelképek választása azonban már jóval a lovagkor előtt az azonos közösséghez tartozás kifejezésének módja volt. Honfoglaló őseink korában elsőszámú jelképnek szállított a kerecsensólyomhoz hasonlatos madár, a Turul, mely számos árpád-kori mondában – így például az Álmos fejedelem fogantatását elmesélő Emese álma c. történetben is szerepel. IV. László krónikása, Kézai Simon is utal arra Gesta Hungarorum c. művében, hogy a honfoglaló magyarok hadi zászlait legtöbbször sólyom és szarvas díszítette. Mindkét állat totemállatnak számít a magyar néphagyományban, a monda szerint például Csodaszarvas vezette el Nimród fiait, Hunort és Magort Dul leányaihoz.

Hadizászlóinkat a sólyom-szerű Turulmadár és a csodaszarvas-motívumok mellett sok esetben Árpád fejedelem jelképei, az un. Árpád-sávok díszítették, melyek a közhiedelemmel ellentétben nem vörös-fehér, hanem vörös és ezüst színűek voltak, a Napot és a Holdat szimbolizálták.

Államalapításunk idején a királyi hatalmat első sorban Szent István pecsétje jelképezte. A hadizászlókat akkoriban is Árpád-sávok, esetleg Turul-madár díszítette. Koltay Gábor Saccra Corona című filmjében – mely Salamon király valamint I. Béla király fiainak, Gézának és Lászlónak a küzdelemit mutatja be, abszolút történelmien ábrázolja a kunokkal megmérkőző magyar sereget, mely árpád-sávos zászlókkal és pajzsokkal fejezi ki együvé tartozását – elsősorban természetesen harcászati okokból.

Címerré elsőként II. Imre királyunk nemesítette az Árpád-sávokat. Bár már Szent Lászlót is lovagkirálynak szokás nevezni, ne feledjük, hogy a lovagkor számos velejárója, például a teljes testfelületet lefedő, súlyos vértek, vagy az egész alakos, nagyméretű pajzsok ebben az időszakban, tehát II. Imre korában jelentek meg a Magyar Királyságban. II. Imre lovagi pajzsát – mely egyúttal uralkodói címere is volt – árpád-sávokkal ékesítette.

II. Imre édesapja, III. Béla királyunk jelképe a kettőskereszt volt, mely az ortodox-kereszténység szimbólumrendszerében szerepel. A kettőskereszt felső szára eredetileg a Jézus keresztje fölé helyezett „Jézus Krisztus, Zsidók Királya” – röviden: INRI felirat volt, ennek ábrázolása azonban az idők előrehaladtával sablonossá vált. Béla azért választott magának ortodox vallási jelképet, mert a bizánci udvarban nevelkedett, Manuel császár kezei alatt. Nem kizárt, hogy maga is görögkeleti vallású volt. Míg a császárnak nem született törvényes fia, addig úgy tűnt, Béla a bizánci trónt örökli – ám Manuelnek fia született, így Béla visszatért a Magyar Királyságba, ahol később III. Béla néven király lett.

II. Imre, III. Béla fia már egészen bizonyos, hogy római katolikus – tehát nem görögkeleti–vallású volt, talán ezért választotta apja jelképe, a kettőskereszt helyett az árpád-sávokat. Öccse, II. András szintén az árpád-sávokat tette uralkodói címerére, kiegészítve az uralkodói hatalmát jelképező oroszlánokkal. Ennek a címernek a pecsétlenyomata látható az 1222-ben kiadott Aranybullán is. Töltsön el minket büszkeséggel az a tudat, hogy II. András és katonáinak árpád-sávos címerpajzsai és zászlai a Szentföld felszabadításáért vívott 1218-ik évi keresztes háború alatt jelképezték a Magyar Királyság csapatait!

III. Endre 1301-es halálával kihalt az Árpád-ház. A számos trónkövetelő a kettőskereszttel fejezte ki igényét a magyar trónra, ennek következtében a kettőskereszt ortodox vallási szimbólumból a Magyar Királyság jelképévé vált. A trónviszályok és az interregnum után végül I. Károly Róbert került a magyar trónra, aki leányágon rokon az Árpád-házzal – IV. Béla ükunokája volt. Uralkodói címerében ezért ötvözte az árpád-sávokat saját uralkodóházának, az Anjouknak a liliomos címerével.

A Károly Róbert után következő királyok mind saját címert alkalmaztak – mely természetesen első sorban a királyt jelképezte, s csak másodsorban az alattvalókat. Magát a Magyar Királyságot a kettőskereszt szimbolizálta. Számos király – így például Hunyadi Mátyás – a saját maga által meghódított területek címerét is beillesztette saját uralkodói címerébe, így a magyar királyi címer uralkodóként változott.

Az utolsó nemzeti király, I. János halála után 1918-ig bezárólag Habsburg uralkodó ült a magyar trónon. Mielőtt azonban tovább elemeznénk a magyar címer történetét, itt kell egy kis kitérőt tennünk, melyben megvizsgáljuk a késő-középkori uralkodó és országa viszonyát.

Alapesetben egy királyság élére a királyi trón megüresedése után vagy az előző uralkodó fia, vagy pedig az uralkodócsalád legidősebb férfitagja került. Mindkét örökösödési elvre, a primogeniturára – azaz az elsőszülöttségi elvére – illetőleg a senioratusra – azaz a rangidősség elvére- akad példa az európai uralkodócsaládok életében. Az Árpád-ház a primogenitura alapján örökítette a trónt, de példának okáért a Habsburg-házban a senioratus elve számított követendő elvnek. Amennyiben a megüresedett uralkodó székre egyik elv alapján sem volt senkinek joga arra, hogy igényt tartson a trónra, általában az adott királyság nemessége, az un. „királyválasztó rend” választott új királyt.

Egy trónra olyan királyt is meg lehet hívni, aki egy másik királyság trónját is elfoglalta. Példa erre I. Lajos, magyar király esete, aki amellett, hogy magyar király volt, a lengyel rendek is királyukká választották. A Magyar és a Lengyel Királyság uralkodójának személye tehát azonos volt – ezt nevezték perszonáluniónak – de ettől függetlenül a két királyság nem olvadt össze eggyé. A történelemben arra is akadt már példa, hogy egy uralkodó halmozza címeit: Luxemburgi Zsigmond, I. Zsigmond néven magyar király, egyszerre volt Brandenburgi őrgróf, a Német-Római Birodalom császára, és a Magyar Királyság uralkodója.

A magyar rendek természetesen úgy kívánták, hogy a Habsburg-házból származó király perszonálunió révén uralkodjék. Egy Habsburg uralkodó személye önmagában még nem jelentett veszélyt a Magyar Királyság önállóságára, ha személyében nem kívánja különböző címeit egyesíteni A Habsburgoknak azonban mind a spanyol, mind pedig az osztrák ága a történelem folyamán centralizált, egységes birodalom létrehozásában volt érdekelt.

A legtöbb Habsburg uralkodó azonban a Magyar Királyságot – több királysággal, főhercegséggel egyetemben – a Habsburg Birodalom részeként értelmezte. A birodalmi törekvések a heraldika nyelvén is kifejezésre jutottak. Az olyan területeken, ahol a szimbólumoknak jelentős szerepe volt, például a hadseregben és a pénzérméken, előtérbe kerültek nemzetidegen szimbólumok. A császár által veretett pénzérméket a Magyar Királyságra utaló jelképek helyett a Habsburg-ház jelvénye, a kétfejű sas szerepelt. Miután 1699-re a Szent Liga, tehát Velence, Lengyelország, és a Habsburg Birodalom katonái kiűzték az utolsó török katonát is a Magyar Királyság területéről, a Habsburgok a felszabadított területeket megszállt területeknek tekintették, ezáltal még erősebb alapot szolgáltatva a birodalom központosítására, és a magyar érdek semmibevételére.

A császári önkény és a Magyar Királyság önállóságának semmibe vétele vezetett két jelentős szabadságharcunk kirobbanásához is. A Rákóczi-szabadságharc folyamán váltak először nemzeti jellegűvé a piros-fehér-zöld színek, de természetesen nem trikolór formában – a fehér alapú, Szűz Máriás országzászló szélét díszítették piros és zöld háromszögek. II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem olyan pénzérméket veretett, melyek hátulján a kétfejű sas helyett magyar nemzeti jelképek szerepeltek: árpád-sávok, a kettőskereszt, s a Magyar Szent Korona.

S akkor tegyünk egy rövid kitérőt a Magyar Szent Korona kapcsán! Amit mi ma Magyar Szent Koronaként tisztelünk, így, mai formájában semmiképpen sem lehetett Szent Istváné. Egyes történészek véleménye alapján a korona abroncsrésze és a teteje két, külön koronából lett összeállítva – így adja magát a feltételezés, hogy a magyar korona I. Géza Dukasz Mihály bizánci császártól kapott koronájától, és az I. István szentté avatásakor „előkerült” államalapítás-kori koronából áll. Egy biztos: Werbőczy István 1517-ben kiadott Hármaskönyve a Parlamentben látható fejdíszt nevezi a Magyar Szent Koronának, mely így a Magyar Királyság jelképe, sőt, a feudális Magyarország fundamentumaként is emelgetett Hármaskönyv Szent Korona tana révén mintegy önmaga jelképeként a korona maga a formális uralkodó.

Visszatérve a történelmi folyamatokba. Az 1848-as forradalom és szabadságharc első időszaka nem vetetette el a királyságot, mint államformát. Sőt, a szabadságharc számos alakja – így például az evangélikus Görgey Artúr honvédtábornok, későbbi hadügyminiszter – kifejezetten királyságpárti volt. Csak éppen a Magyar Királyságot nem az Osztrák Birodalom részeként, hanem független, autonóm királyságként képzelték el. 1849. április 14-én, amikor Kossuth Lajos vezérletével trónfosztottá nyilvánították a Habsburg-házat, a szabadságharc vezetői szakítottak Magyarország monarchikus jellegével is. Ez elsősorban a szintén evangélikus Kossuth Lajos munkásságának eredménye, ki maga meggyőződéses republikánus, azaz köztársaságpárti volt. A trónfosztás után terjedt el az un. Kossuth-címer, mely a tulajdonképpeni magyar címer koronanélküli változata. A szabadságharc alatt vált általánossá francia mintára a magyar nemzeti trikolór, a piros-fehér-zöld nemzeti zászló, mely egyszerre sugallta a forradalmi eszméket és a nemzeti identitástudatot.

A szabadságharc bukása után nemcsak a magyar címer minden változata, de még a nemzeti színek is szigorúan be voltak tiltva. Az 1867-es kiegyezés eredményeképpen sikerült aztán az osztrák-magyar viszonyt rendezni. Az Ausztriai Császárság átalakult Osztrák-Magyar Monarchiává, egy föderatív államszövetséggé, melyben az Ausztriai Császárság és a Magyar Királyság egyenrangú félként működött együtt. A közös pénzügy- hadügy- és külügyminisztériumokon kívül a két ország minden egyebet külön-külön kezelhetett belügyének. Ez az újonnan kidolgozott osztrák-magyar közös címeren is látható, mely szintén 1867-re készült el.

A közös osztrák-magyar címernek két változata volt: az un. kis- és a középcímer. A kiscímer két összekötött címerpajzsból állt. A bal oldali címerpajzson az Ausztriai Császárság, a jobb oldali címerpajzson pedig a Magyar Királyság címere volt látható. Mindkét címerpajzson szerepelt az adott ország koronája is. 1867-ben Ferenc József császár a Magyar Szent Koronával is megkoronáztatta magát, innentől kezdve a magyar rendek által is elfogadott uralkodóvá vált, kinek megszólítása „császári és királyi fenség” lett. A megbékélés jegyében a kiegyezés után már nemzeti ünnepeken engedélyezték a piros-fehér-zöld nemzeti trikolórok kitűzését is, a magyar irányítású minisztériumok épületére pedig a koronás kiscímerrel díszített piros-fehér zöld zászlókat tűztek ki.

Az osztrák-magyar középcímeren nemcsak a császárságot és a királyságot jelképező kiscímerek, hanem a császári és a királyi címekhez tartozó területek címerei is helyet kaptak. A két címerpajzsot az 1723-ik évi Pragmatica Sanctio idézett „oszthatatlanul és elválaszthatatlanul” felirat kötötte össze, a bal oldali címerpajzs mellett egy sas, a jobb oldali címerpajzs mellett pedig egy angyal állt. Az osztrák-magyar középcímer magyar címerpajzsa megegyezett az 1915-ben kidolgozott magyar középcímerrel, mely a Magyar Királyság – tehát a történelmi Nagy-Magyarország – összes területi egységének a címerét magában hordozta. A magyar középcímer két oldalán egy-egy hófehér angyal állt.

1918-ban felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia. Magyarországon az őszirózsás forradalom után kikiáltották a köztársaságot. Károlyi Mihály 1918. Novemberében miniszterelnöki rendeletben rendelte el 1849 szellemében a korona és pajzstartók nélküli, un. Kossuth-címer használatát, mely a nemzeti zászlókra is felkerült. Ismeretes, hogy az őszirózsás forradalom alatt a koronás kiscímert sok esetben Kossuth-portrékkal takarták le.

A kommunista államcsíny után, 1919-től kezdve a Tanácsköztársaság bukásáig a nemzeti jelképeket fölváltotta a nemzetközi proletariátus színe, a vörös. Igaz, erről semmilyen jogerős rendelet nem született, a magyar címereket mégis felváltották a vörös csillagok. A Vörös Hadsereg hadizászlói is egyszínű vörösek voltak, melyekre időnként a proletariátus jelszavait hímezték fel. A nemzeti jelképek, úgymint a piros-fehér-zöld zászló, vagy a magyar címer használata egyet jelentett a proletárdiktatúrával való nyílt szembenállással.

A király nélküli királyság visszaállította a nemzeti jelképek becsületét. A nemzeti zászlóra újra a koronás címer került fel. A trianoni diktátummal való nyílt szembenállást jelentette a koronás középcímer használata, mely a történelmi Nagy-Magyarország területi címereinek ábrázolásával a heraldika nyelvén a területi igényt fejezte ki. A koronás középcímert két oldalról pajzstartó angyalok fogták közre. Sok esetben azonban a pajzstartók nélküli koronás kiscímer került alkalmazásra – például a minisztériumokban- melyet balról olajággal, jobbról cserfaággal öveztek. A polgári lobogókon hivatalosan a cser- és olajágas kiscímer, a katonai lobogókon azonban minden esetben az angyalos középcímer került ábrázolásra.

A nyilas időkben a hivatalos magyar címer a koronás kiscímer volt, mely alá H-betűt és nyilaskeresztes pártjelvényt illesztettek. Tervezték, hogy a szintúgy nyilas pártjelvénnyel díszített nemzetiszín lobogók mellé bevezetik az árpád-sávos lobogót is, erre azonban már nem került sor.

A szovjet megszállás után 1946 januárjáig a koronás kiscímer került alkalmazásra. Az 1946. Február 1-én kikiáltott Magyar Köztársaság a korona nélküli kiscímert, tehát a Kossuth-címert rendszeresítette.

Miután a kommunisták 1919 után újra hatalomra kerültek, 1949. Augusztus 20-án bevezették az új alkotmányt, mely szovjet típusú, vörös csillaggal ékesített, kalapáccsal és búzakalásszal ábrázolt címert nevezett ki a Magyar Népköztársaság címerének ,mely a zászlókra is felkerült. Ezt a címert igazából nem is lehetne címernek nevezni, mert a heraldika legalapvetőbb szabályának, a címerpajzs alapnak se felel meg, nem beszélve arról, hogy a nemzeti jelleget mindössze a kalapács és a búzakalász alatt elhelyezkedő nemzetiszín szalag próbálta meg kifejezni. Így e címert messziről könnyen össze lehetett keverni akár a bolgár, akár a román címerrel.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a gyűlölt Rákosi-címereket a forradalmárok kimetszették a zászlókból-, így jöttek létre az ismert lyukas-közepű zászlók. A budapesti és vidéki lapok a forradalom napjai alatt Kossuth-címeres fejléccel jelentek meg, a Magyar Néphadsereg átállt katonáiból újra létrejött Magyar Honvédség is a Kossuth-címert ábrázolta.

A forradalom bukása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Kossuth-címert nyilvánította a Magyar Népköztársaság hivatalos címerének. 1957 májusában azonban élnék vita alakult ki a nemzeti címer körül. Kádár János például azt nyilatkozta, hogy „a jobbágyságot kifejező kettőskereszt, az imperialista törekvéseket kifejező hármashalom nem az új utakon járó magyar nép eszméit fejezi ki.” Nyilatkozatával Kádár súlyos ismerethiányról tett tanúbizonyságot, hiszen, mint arról már szó volt, a kettőskereszt nem a jobbágyságot, hanem a néhai Magyar Királyságot, és annak területi egységét – tehát a Nagy-Magyarországot – szimbolizálta.

Az 1957-ben bevezetett új, kommunista-szellemiségű címer szintén sok heraldikai hibát követ el. Egyrészt nem címerpajzs alakú, másrészről a bal és a jobb oldala fel van cserélve: a címernek ugyanis, ha szemből nézzük a bal kezünk felé eső oldala a jobb oldal. Az1957-ik évi II. törvény, mely a népköztársaság címerével foglalkozott, a címerkoszorú bal oldalát rendelte nemzeti-szalagosnak, a jobb oldalát pedig vörös szalaggal körbefuttatottnak, ez azonban pont fordítva sikerült. Ráadásul, a nemzeti színű címer került a heraldika szabályai szerinti fő helyre, a kommunista eszméket akaratlanul is alárendelve a nemzeti pajzsnak. Az említett törvény egyébként megtiltotta a címer elhelyezését a nemzeti zászlón, talán 1956 lyukas zászlóira gondolva…

A rendszerváltás utáni első demokratikusan választott parlament 1990. július 3-án tárgyalta a Magyar Köztársaság új címerének kérdését. Abban az országgyűlés egyetértett, hogy az új címer feltétlenül kiscímer legyen – tehát Magyarország a heraldika nyelvén lemondott a trianoni diktátum során elcsatolt területekről. A vita az Antall-kormány és az ellenzék között arról folyt, hogy a Kossuth-címer vagy a koronás kiscímer legyen újra bevezetve. A Kossuth címer mellett érvelők – többek között az SZDSZ és a FIDESZ – az 1848-49, 1918 és 1956 hagyományaira hivatkoztak, valamint arra, hogy köztársaság címerében anakronisztikus a koronaábrázolás. A koronás címert pártolók – az MDF és a többi kormánypárt - az évszázados hagyományok és a Szent Korona tan miatt érvelt a korona mellett, másrészt pedig a Magyar Szent Korona – ha indirekt módon is, de – szimbolizálja a Magyar Királyság, tehát a történelmi Nagy-Magyarország területi egységét. Végül – köszönhetően az akkor ellenzéki FIDESZ-frakcióból történő átszavazásoknak – a kormánypárti javaslat győzött. 1990. Július 19-től az 1915-ben bevezetett, Magyar Szent Koronával ékesített kiscímer lett hivatalosan a Magyar Köztársaság Államcímere.

A hivatalos magyar országzászló nem tartalmazza a magyar címert. Így történhetett, hogy a trianoni diktátum során Nagy-Magyarországtól elcsatolt felvidéki területeken Szlovákia néven 1991-ben létrejött, tehát mindössze 17 éves állam lobogója és címere az 1000 éves Magyar Királyságot szimbolizálja.

Chladek Tibor

Forrás: Magyar-Hon-Lap

Partnereink

hunbolt 

Nagyon olcsó

hirdetési lehetőség, 

kattints a képre!

 

Szolgáltatások
Bejelentkezés